Page 16 - Andrei - 1988 - Research Psychologist

There are two fields which define me: the first one is art, the other one is profession. As an artist I represent the auditory line I am playing the drums, the piano, the guitar and just in general I am attracted to any instrument with which music can be made. From the professional side the academic and the private sector are equally important to me. I am a PhD Student at the University of Pécs, Institute of Psychology, where I am also teaching a course related to video games- as an entrepreneur I coordinate a company that specializes in IT developments. As a psychologist my main research and development area is the gamification, that connects motivation and playful thinking. I am also working as a profession leader in JátékosLét Kutatóközpont at Budapest.

16. Oldal - Andrei - 1988 - Kutató Pszichológus

Két olyan terület van, amely meghatározza azt, hogy ki vagyok: az egyik a művészet, a másik pedig a szakma. Művészként az auditív vonalat képviselem, dobolok, zongorázok, gitározok és vonzódom mindennemű hangszerhez, amellyel zenét lehet varázsolni. Szakmai oldalról egyaránt fontos számomra az akadémiai és a versenyszféra. Doktorandusz vagyok a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetében, ahol videójátékokkal kapcsolatos kurzusokat oktatok - vállalkozóként pedig egy saját, informatikai fejlesztésekkel foglalkozó céget koordinálok. Pszichológusként fő kutatási és fejlesztési területem a játékosítás (gamification), mely az emberi motivációt köti össze a játékos gondolkodással. Ennek keretében tevékenykedem, mint szakmai vezető a budapesti JátékosLét Kutatóközpontban.

Page 12 - Gabi - 1988 - Accountant

To be really honest, I think discrimination is overrated. I would lie if I said that I haven’t experienced any dicriminatory treatment due to the fact that I am a gypsy- but somehow I got a job anyway. And I’m making good money.
The way I see it there are some really nice people, the majority of people are completely indifferent, and there is a handful of really loud jerks. People are not ‘racist’ or ‘non-racist’ it’s just that a lot of them don’t care or are simply jerks.

12. Oldal - Gabi - 1988 - Könyvelő

Teljesen őszintén, szerintem a diszkrimináció túl van lihegve. Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem ért volna hátrányos megkülönböztetés azért amiért cigány vagyok - de valahogy még is lett munkám. Sőt, elég jól keresek. 
Inkább úgy látom, hogy van pár nagyon kedves személy, az emberek nagy része teljesen közönyös, aztán van egy maroknyi, nagyon hangos bunkó. Az emberek nem ‘rasszisták’ vagy ‘nem-rasszisták’ csak nagyrészt közönyösek - vagy egyszerűen bunkók.

Page 26 - András- 1988- Mechanical Engineer

Longboard is a sport where you don’t have rules or a coach. Your style, your tricks, your tendency is all created by yourself alone, everyone longboards on their own ability and creativity. I don’t know exactly where this sport comes from, but it was probably taking the street skateboard further. 
I also began with street skateboarding in 2003, but because of its little, rattling wheels I didn’t really use it outside the skatepark. I started longboarding 3 or 4 years ago, because I couldn’t break away from skateboarding. For the first time it’s almost the same (4 wheels, a board) but actually it is a whole other thing. I was always interested in the downhill trend, considering the circumstances in Hungary I tried and I am still trying to make myself better in it. 
What is the spirit of this sport, why are we doing it? It is hard to specify it. The main thing why you get completely passionate about longboard is the fact that your creativity is your only limit. "

More: https://www.facebook.com/Longboarder-Hungary-266788663354382/?fref=ts

26. Oldal- András- 1988- Gépészmérnök

A longboard egy olyan sport, ahol nincsenek szabályok, kötöttségek, vagy edző. A stílusod, a trükkjeid, az irányzatod mind magad alakítod, mindenki saját képességei és kreativitása szerint. Pontosan nem tudom honnan ered a sport, de valószínüleg a street gördeszka továbbgondolása volt. Jómagam is street gördeszkával kezdtem még 2003-ban de az apró, zörgő kerekei miatt skateparkon kívül általában nem használtam. Kb 3-4 éve kezdtem el a longboardot, mivel a gördeszkázástól nem tudtam elszakadni. Elsőre szinte ugyanaz (4 kerék, deszka), de valójában egészen más. Engem mindig is a downhill irányzata érdekelt és Magyarország adottságaihoz mérten ebben próbáltam, próbálok fejlődni. Hogy mi is a szellemisége a sportnak, hogy miért csináljuk?! Nehéz lenne egzakt módon megfogalmazni. Egyszerűen magával ragadja az embert, hogy határt csak saját kreativitása szabhat a sportnak!

Érdekel a sport? https://www.facebook.com/Longboarder-Hungary-266788663354382/?fref=ts

Page 20 - Timi - 1993 - University student

I am from Transylvania, and I never felt a true sense of belonging anywhere. I've seen good and I've seen bad from both sides, but how they behaved towards me, a dual nationality person, was dependent on the individual.

As a child I wanted to be a writer, I thought, I'll move to Budapest, Hungry and I'll be somewhere a bartender by night (to make a living), and a writer by day. I didin't become a writer, I do not know what I am and I do not know yet what I will be.
I believe that people are determined by their decisions. I can't really open up to people.

20. Oldal - Timi - 1993 - Egyetemi hallgató

Erdélyi vagyok, sosem éreztem igazán egy hazához tartozónak magam, kaptam mindkét oldalról hideget meleget, emberfüggő volt, hogy ki hogyan nézett rám. Gyerekkoromban író akartam lenni, azt hittem, hogy majd Budapestre költözök, pultos leszek valahol éjszaka, nappal pedig írok. Nem lettem író, nem tudom mi lettem, és nem tudom még, hogy mi leszek. Abban hiszek, hogy az embert a döntései határozzák meg. Nem tudok igazán megnyílni az embereknek."

Page 17 - Marian - 1973 - Controller

I re-introduce myself each time to my father. Of course, he always say that he knows who I am, but I should just help him out a bit. I visit the nursing home twice a week. I should visit more, but you know, work and the kids. I don't really think he would notice tho. [ ...] My husband rarely comes . His parents live in the countryside, They're alright, as of now but I don't know what we will do if they ever turn out like Dad. The doctors don't say much - it's genetic dementia, he gets the drugs but I see a bigger benefit in the strict daily routine and the outstanding staff who take their job seriously. Unfortunately six months ago he became incontinent, since then he is inpatient and grumpy. [ ...] I don't bring the kids anymore, they shouldn't remember him like this.

17 Oldal - Marian - 1973 - Kontroller

Minden egyes alkalommal újra bemutatkozok apunak. Persze mindig azt mondja hogy tudja ki vagyok, de azért segítsem ki egy picit. Heti kétszer látogatom az otthonban, jönnék többször is de hát munka, meg gyerekek. Szerintem neki nem tűnne fel. [...] A férjem ritkábban jön. Neki vidéken vannak a szülei, még jól vannak de nem tudom mit fogunk csinálni ha ők is így járnak mint apu.  Az orvosok nem tudnak sokat mondani, azt mondják genetikai a dekadencia, gyógyszereket kap de úgy látom többet segít a rendszeres napirend, meg hogy nagyon jók a gondozók. Fél éve sajnos az inkontinencia is jelentkezett nála, azóta türelmetlenebb lett.[...] A gyerekeket már nem hozom, ne így emlékezzenek rá.

Page 4.- Gergő  – 1987 - Doctor (MD)
Someone collapsed in the parking lot. I ran out. Face down, I turned him: debris and blood, his face was unrecognizable. But the sweater was familiar - we just talked. He showed no symptoms, but i had a bad feeling. I called an ambulance , ECG was ok, so he left . Half an hour later it happened: infarct, sudden cardiac arrest.  I wasn't thinking , I started CPR - gave him mouth-to-mouth. It turns out it was not an infectious disease - I could have contracted anything.

I didn't care, I just wanted to save him. 20 minutes into the revival - for me it was an eternity. We found a defibrillator in a building next to us, I applied the machine. Ambulance arrived, and by the time they reached the emergency room, he had blood flow and was breathing. A year later visited on the same event - he thanked me. He has no permanent damage. 

4. Oldal - Gergő  – 1987 - Orvos
A parkolóban  összeesett  valaki. Kirohantam. Arccal  előre volt,  megfordítom: tiszta törmelék és vér. Az arca felismerhetetlenné vált. De a pulcsija ismerős  –  imént még beszélgettünk. Nem voltak komoly panaszai, de volt egy rossz előérzetem.
Mentőt hívtam, EKG oké, otthagyták. 
Fél óra múlva megtörtént: infarktus, hirtelen szívhalál. Nem gondolkodtam, elkezdtem a  szívmasszást. Kiderült, nem volt fertőző betegsége  -  bármit elkaphattam volna. Nem érdekelt, meg akartam menteni. 20  percig élesztettem. Egy örökkévalóságnak tűnt. Előkerült egy defibrillátor a mellettünk levő sportcsarnokból. Használtam. Mire kiértek a  mentők, már volt szívműködés, spontán légzés. Egy év  múlva  meglátogatott ugyanazon  a rendezvényen  -  megköszönte. Maradandó  károsodás nincs.

Page 2 - Vilkó - 1981 - Musitian/Writer/Economist

I've been living for the better half of a long while, I've committed myself to value the timeliness of timelessness not only during watching falling stars during discussions. Tilting at windmills is the foundation of my existence, what is a pleasant symbiosis of sounds, a rich tapestry of fonts and colors.  But since both of them stick to their rhapsodic existence , It is difficult to create lasting harmony desired by the public. The lifeblood of the creative is chaos, being one step ahead of myself, thinking outside of the box, or to become the child of myself. I have no motto, I didn't win the lotto, i have no wisdom to gave, and lost my wisdom teeth to the dentist, and I'll be a believer when He calls me to his side, to hit the bottle.

2. Oldal - Vilkó - 1981 - zenész/író/közgazdász

"Már egy jó ideje élek, már egy ideje elköteleztem magam, és már ideje lenne, hogy az időtlenség időszerűségét ne csak hullócsillaglátás és négylevelűlóhereszedés alkalmaikor kerítsem szóba a világmindenséggel folytatott szüntelen kommunikációmban. A lehetetlennel való ádáz küzdelmeim végeláthatatlansága a létezésem alapja, melyben kellemes szimbiózisban férnek meg hangok, betűk és színek, de mivel mindegyikük ragaszkodik a rapszódikus létezéshez, nehéz tartósan megteremtenem a köz által elvárt harmóniát. Lételemem a káosz, az önmagam előtt járás, a határfeszegetés, illetve az, hogy önmagam gyermeke lehetek. Nincsen mottóm, nem nyertem a lottón, nincsenek bölcsességeim, se bölcsességfogaim, és majd akkor leszek hívő, ha egyszer tényleg elhív ő. Viszkizni."

Page 1 - Gyuricza - 1988 - Painter

"When i deleted my mom’s number from my phone i was 19. Breastcancer’s a bitch. Art helped me a lot to cope, and articulate my feelings. I’ve started Budapest Chronicle so other people may as well tell their story, with the help of Pop Art."

1. Oldal - Gyuricza - 1988 - Festő

"Amikor kitöröltem anyám számát a telefonomból 19 éves voltam. Mellrák vitte el.  A művészet sokat segített abban hogy artikuláljam az érzéseimet, elmondjam hogy érzem magam. A Budapest Krónikát azért hoztam létre, hogy, a Pop Art eszközével,  más is elmesélhesse a történetét."